1. Intro - A kiválasztott6:09
  2. Árral szemben4:43
  3. Ahogy megíratott4:41
  4. A gladiátor4:48
  5. Megesik5:28
  6. Lángoló üzenet4:53
  7. Elmúló5:48
  8. Mennyit is érsz5:04
  9. Minden nap háború5:32
Vásárold meg online:

Dalszövegek

Intro - A kiválasztott

Éteri érintésre ébred fel a szív,
Várok egy jelre, mely a fény útjára hív.
Életem értelmét keresem egyre.
Miért, mi célból jöttem e Földre?
Várom a választ, de még nem értem,
Mi okból lettem kiválasztott én.

Áthat egy érzés, mely lelkem mélyén él,
Válaszra vár bennem számtalan rejtély.
Közel a hajnal, amire várok,
Életre kelnek rég kihunyt álmok.
A kegyelem útján szívemben járok,
Vállamra vettem a világ keresztjét.

Én vagyok a kezdet, és a vég.
Szívem lángja mindörökre tiéd!

Én vagyok az út, az élet, az igazság.
Az én igám mézédes, és terhem a szabadság.
Bennem ég a fény, mely sohasem alszik el,
Jöjj velem, és nem tévedhetsz el!

Nyújtsd hát a két kezed, tárd fel szíved!
Békében élhetsz, és boldog lehetsz!

A világ az éned tükre, minden, mit látsz, Te vagy!
Szenvedésed véget ér, ha felismered magad!
A Mennyeknek Országát önmagadban keresd!
Benned él az Isten, s várja, hogy felfedezd!

Én vagyok a kezdet, és a vég.
Szívem lángja mindörökre tiéd!

Én vagyok az út, az élet, az igazság.
Az én igám mézédes, és terhem a szabadság.
Bennem ég a fény, mely sohasem alszik el,
Jöjj velem, és nem tévedhetsz el!

Én vagyok az út, az élet, az igazság.
Az én igám mézédes, és terhem a szabadság.
Bennem ég a fény, mely sohasem alszik el,
Jöjj velem, és mindig velem leszel!

Jöjj velem, és mindig velem leszel!

Árral szemben

Túléltem egy újabb napot,
Ma sem húztam nyerő lapot.
Másnál vannak még az ászok,
Egyre gyűlnek a kiskirályok.

Rám rontanak,
Mint egy éhes ordasfalka.
Angyalbőrben
Nem látszik az ördög szarva.

Mért ne mernék árral szemben úszni?
Tizennyolcra újabb lapot húzni.
Élek úgy, ahogy a szívem súgja,
Jelenünk a jövőnknek a kulcsa.

Nincs még nagy baj, ne hívj papot,
A Sors egy újabb pofont adott.
Padlót fogtam, de talpra állok
Egy új menetben tovább játszok!

Nézd, apró a fűszál,
Gyenge széltől meghajol.
Állhatnék a parton,
Kiszállva a pakliból.

Mért ne mernék árral szemben úszni?
Tizennyolcra újabb lapot húzni.
Élek úgy, ahogy a szívem súgja,
Jelenünk a jövőnknek a kulcsa.

Mért ne mernék árral szemben úszni?
Tizennyolcra újabb lapot húzni.
Élek úgy, ahogy a szívem súgja,
Jelenünk a jövőnknek a kulcsa.

Mért ne mernék árral szemben úszni?
Tizennyolcra újabb lapot húzni.
Élek úgy, ahogy a szívem súgja,
Jelenünk a jövőnknek a kulcsa.
Jelenünk a jövőnknek a kulcsa.

Ahogy megíratott

Egyik kézzel kér,
A másikkal meg lop az élet,
Múltamon még rágódom,
De a jövőmtől már félek.
Mert unom, hogy sorsomat
Mindig más diktálja.
Szertefoszló álmaimnak
Vagyok a rabszolgája.

Nem kell a részvét,
Nem kell a szánalom.
Ha ez lett hát megírva,
A sorsomat vállalom.

Van, aki azért él,
Hogy a világot megváltsa,
És van, aki attól fél,
Hogy a bűn a mélybe rántja.
Mert az életben nincs véletlen
És előre meg van írva,
Hogy miért jöttél e világra
És mikor szállsz majd a sírba.

A szívemben nincs félelem,
Lelkemben nincs fájdalom.
Ha ez lett hát megírva,
A sorsomat vállalom.

Adj nekem erőt,
Hogy a lelkem a lángok közé vessem.
Adj nekem időt,
Hogy megtisztuljak, ha vétkeztem.
Adj nekem utat,
Hogy szabadon szálljak a felhők között.
Adj nekem hitet,
Hogy lerázzam láncom, mi ideköt.
A szívemben nincs félelem,
Lelkemben nincs fájdalom.
Ha ez lett hát megírva,
A sorsomat vállalom.

Adj nekem erőt,
Hogy a lelkem a lángok közé vessem.
Adj nekem időt,
Hogy megtisztuljak, ha vétkeztem.
Adj nekem utat,
Hogy szabadon szálljak a felhők között.
Adj nekem hitet,
Hogy lerázzam láncom, mi ideköt.

Adj nekem erőt,
Hogy a lelkem a lángok közé vessem.
Adj nekem időt,
Hogy megtisztuljak, ha vétkeztem.
Adj nekem utat,
Hogy szabadon szálljak a felhők között.
Adj nekem hitet,
Hogy lerázzam láncom, mi ideköt.

A gladiátor

Perzsel az aréna, üvölt a nép,
Várja az áldozat jövetelét.
Kezedben kard, testeden vért,
Sárga homokon vöröslik a vér.

Elárult téged, kit fivérnek hittél,
Dicső hadvezérből rabszolga lettél.
Egykor neved zengte Róma teljes népe,
Ma csak halált oszthatsz bőrödért cserébe.

Hív egy fényes látomás,
De nem enged téged a bosszúvágy.
Vár az örök béke rád,
De pusztuljon előbb a zsarnokság.

Valahol a halál színpadának mélyén,
Rémképektől tépve rád szakad egy érzés.
Az arénákban mindig te voltál a győztes,
Egy szabad Róma álma, mit kíván még tőled.

Tapsorkán hevében téged biztat a nép
Halál vár reád ma vagy újabb dicsőség.
És a legvégén csak egy marad majd állva,
Ellenfeled belép az árnyékvilágba.

Hív egy fényes látomás,
De nem enged téged a bosszúvágy.
Vár az örök béke rád,
De pusztuljon előbb a zsarnokság.

Ave, Cézár! Vért kíván a csőcselék.
Ez kell a népnek, cirkusz és kenyér.
Markold a kardod, most ölnöd kell, hogy élj,
Hadvezér állj fel, és légy az örök remény!

Ave, Cézár! Vért kíván a csőcselék.
Ez kell a népnek, cirkusz és kenyér.
Markold a kardod, most ölnöd kell, hogy élj,
Hadvezér állj fel, és légy az örök remény!

Ave, Cézár! Vért kíván a csőcselék.
Ez kell a népnek, cirkusz és kenyér.
Markold a kardod, most ölnöd kell, hogy élj,
Hadvezér állj fel, és légy az örök remény!

Megesik

Megesik, hogy a mosoly fáj
Mit erőltetek arcomon.
Megesik, hogy a lelkemet
Sárba tapossa egy bolond.
Megesik, hogyha véget ér,
Egyedül túl hideg az ágy.
Megesik, hogy a nagy magányban
Részegen telnek az éjszakák.

Harcolj mindig az álmodért,
Mert csak te tudod, hogy mennyit ér.
Hit nélkül elvész a remény!

Az életben megvívsz még sok csatát,
Hallgasd meg mindig a szív szavát,
És miért pont te lennél az áldozat?
Hisz’ önmagad írod a sorsodat.
Ebben a mocskos világban
Nincs olyan ember, ki hibátlan.
Csak bízni kell a reményben,
És küzdeni érte keményen.

Megesik, hogy a szív arany,
De mit ér a lélek, ha üres a zseb.
Megesik, hogy a gondodat
Egy barátod sem érti meg.
Megesik, hogy a súly nehéz,
De az élet terhét bírni kell.
Megesik, hogy úgy hiszed,
A célt magadtól nem éred el.

Harcolj mindig az álmodért,
Mert csak te tudod, hogy mennyit ér.
Hit nélkül elvész a remény!

Az életben megvívsz még sok csatát,
Hallgasd meg mindig a szív szavát,
És miért pont te lennél az áldozat?
Hisz’ önmagad írod a sorsodat.
Ebben a mocskos világban
Nincs olyan ember, ki hibátlan.
Csak bízni kell a reményben,
És küzdeni érte keményen.

Az életben megvívsz még sok csatát,
Hallgasd meg mindig a szív szavát,
És miért pont te lennél az áldozat?
Hisz’ önmagad írod a sorsodat.
Ebben a mocskos világban
Nincs olyan ember, ki hibátlan.
Csak töltsd meg a lelked reménnyel,
Éld meg a holnapot erénnyel!

Lángoló üzenet

Füstízű szombat délután,
Angyal szállt le a kocsma udvarán.
Annyit mondott: Rád vár egy másik út!
Fejemet ráztam, és minden lángra gyúlt.

Életem céltalan, mint földre hullt levél,
Az sem érdekelt, merre sodor a szél.
Napi söröm meglegyen, ennyi volt a cél,
Hideg futkos testemen, az angyal bennem él.
Most is bennem él!

Angyal,
Már ezerszer meghaltál!
Hitem nem volt más
Csak egy romba dőlt vár.
De egy nap úgyis visszatérsz,
Mint apró sóhaj a csendben.
És hogy ha újra kérsz,
Nem csalódsz majd bennem.

Túl sokat vagy túl keveset ittam,
Mikor az angyal újra leszállt elém.
Attól a naptól mindörökre tudtam,
Velem többé már nem játszhat a szél.

Életem céltalan, mint földre hullt levél,
Az sem érdekelt, merre sodor a szél.
Napi söröm meglegyen, ennyi volt a cél,
Hideg futkos testemen, az angyal bennem él.
Most is bennem él!

Angyal,
Már ezerszer meghaltál!
Hitem nem volt más
Csak egy romba dőlt vár.
De egy nap úgyis visszatérsz,
Mint apró sóhaj a csendben.
És hogy ha újra kérsz,
Nem csalódsz majd bennem.

Angyal,
Már ezerszer meghaltál!
Hitem nem volt más
Csak egy romba dőlt vár.
De egy nap úgyis visszatérsz,
Mint apró sóhaj a csendben.
És hogy ha újra kérsz,
Nem csalódsz majd bennem.
Nem csalódsz majd bennem.

Angyal!

Elmúló

Bánatomban könnyek folynak
Végig az arcomon,
Mert elmentél és itt hagytál
Egy fázós hajnalon.
Nem múlik el úgy nap,
Hogy ne gondolnék rád,
Felidézem mosolyod
És hajadnak illatát.

Testemen ezer seb
Már ezerszer felszakadt.
Ajkamon ezer szó,
Már ezerszer elmaradt.
Elmúlik a harag,
Elmúlik a fájdalom.
Elmúlik a bánat,
Elmúló arcomon.

Minden nap megkérdezlek,
De válaszod rég nincsen.
Múltamból egy emlék vagy,
A fénykép minden kincsem.
Nélküled már nem lehetek
Az ki régen voltam,
Mert veled együtt sírba zárult
Szívem egy darabja.

Testemen ezer seb
Már ezerszer felszakadt.
Ajkamon ezer szó,
Már ezerszer elmaradt.
Elmúlik a harag,
Elmúlik a fájdalom.
Elmúlik a bánat,
Elmúló arcomon.

Testemen ezer seb
Már ezerszer felszakadt.
Ajkamon ezer szó,
Már ezerszer elmaradt.
Elmúlik a harag,
Elmúlik a fájdalom.
Elmúlik a bánat,
Elmúló arcomon.

Már ezerszer felszakadt!
Már ezerszer elmaradt!
Elmúlik a fájdalom!
Elmúló arcomon!

Mennyit is érsz

A győztesből bármikor vesztes lehet,
Mert akadhat nála egy jobb.
Farkastörvények uralkodnak,
Az erősebb kutyáé a konc.

Itt az erős az, kinek mindent szabad,
A gyenge csak kárhozzon el.
Ember az embernek farkasa lett,
És mindenért fizetned kell.

Ha harcolni félsz és kegyelmet kérsz,
Az életed mondd, mit ér?
És mondd, mire mész, ha küzdeni félsz,
Hát mutasd meg, mennyit érsz!

Lehet padlóra küldött, lesújtott az élet,
Ami nem pusztít el, erőssé tesz téged.
Irgalmat ne várj, szánalmat ne kérj,
Mutasd meg, mennyit is érsz!
Küzdj önmagadért, az álmaidért,
A vágyaidért, ami csak benned él!

Fortuna szűkmarkú gyakran veled,
És a sors csak rossz lapot vet rád.
Ha padlón vagy, abba még nem halsz bele,
Állj talpra, bárhogy is fáj.

Ha harcolni félsz és kegyelmet kérsz,
Az életed mondd, mit ér?
És mondd, mire mész, ha küzdeni félsz,
Hát mutasd meg, mennyit érsz!

Lehet padlóra küldött, lesújtott az élet,
Ami nem pusztít el, erőssé tesz téged.
Irgalmat ne várj, szánalmat ne kérj,
Mutasd meg, mennyit is érsz!
Lehet padlóra küldött, lesújtott az élet,
Ami nem pusztít el, erőssé tesz téged.
Irgalmat ne várj, szánalmat ne kérj,
Mutasd meg, mennyit is érsz!
Küzdj önmagadért, az álmaidért,
A vágyaidért, ami csak benned él!

Minden nap háború

Minden nap csak harc az életért,
A folytatásban nem látjuk a célt.
Mikor az ember napról-napra él,
Nincsenek álmok és semmitől sem fél.

Egy újabb nap, majd egy újabb éj,
Egy újabb nap, új harc a holnapért.
Múlik az álom, tűnik a remény,
De a felhők mélyén felragyog a fény.

Ezer harc vár még rád,
A szíved lángra gyúlt.
Életed mégsem háború,
Legyen az ördögé a múlt!

De most már kelj fel,
Indulj, harcolj bárhol!
Nem kell, hogy reményt vesztve élj!
Lásd át a lényeget,
Értsd meg, mi gátol!
Szent harccal éred el a célt!
Érjed el a célt!

Rázd hát le a rozsdás láncokat,
Ne légy te mindig az áldozat.
Felejts hát el minden bánatot,
Szilárd hittel a célt is láthatod.

Ezer harc vár még rád,
A szíved lángra gyúlt.
Életed mégsem háború,
Legyen az ördögé a múlt!

Spotify iTunes Amazon YouTube Music

A kiválasztott – 2017 / Nail Records

Artist : End of Paradise
Format : CD

A kiválasztott CD – NAILCD278

2017 NAIL Records (HMR Music Kft.)

Studio: Denevér Hangstúdió
Hangmérnök: Cserfalvi “Töfi” Zoltán, Boros Béla
Keverés és mastering: Denevér Hangstúdió

Szöveges videó: Tóth László István
Háttérkép: Menyhárt Mihály

Tagok / Members:

– Feltein Attila (ének)
– Tóth László István (gitár, vokál)
– Munkácsi Tamás (gitár, vokál)
– Menyhárt Mihály (basszusgitár)
– Németh Dénes (dob)

Közreműködött: Lévai Sándor – vokál