ÁLNOK KÍGYÓKTÓL HEMZSEGŐ VEREM
CSÁBÍTÓ SUTTOGÁSUK EGY PERCIG SEM HISZEM
MINDKÉT LÁBBAL A FÖLDÖN JÁROK MÉG
ÉS ÖRZÖM SZÜNTELEN AZ IGAZSÁG TÜZÉT

DRÁGA AZ IDŐ, DRÁGA AZ ÉLET
OLCSÓN VESZIK MEG TŐLED
ELHISZED HOGY SEMMI BAJ
KIHASZNÁLNAK, TOVÁBBLÖKNEK

HOL VAN AKI BÍZTAT ENGEM?
HOL VAN KI LELKET ÖNT BELÉM?
HOL VAN KI SEGÍT RAJTAM?
HOL VAN KI KEZET NYÚJT FELÉM?
HOL VAN AKI BÍZTAT ENGEM?
HOL VAN KI LELKET ÖNT BELÉM?
HOL VAN KI SEGÍT RAJTAM?
HOL VAN KI KEZET NYÚJT FELÉM?

AZ ÉLETBŐL TEREMTETT SZÜRKE SZIVÁRVÁNY
A TESTÉT ÁRULÓ KÖNNYŰ KIRÁLYLÁNY
EZ MIND CSAK ELTORZULT, CSINÁLT CSALFA KÉP
MINDEN EMBER MÖGÖTT MÁS-MÁS ÁTVERÉS

DRÁGA AZ IDŐ, DRÁGA AZ ÉLET
OLCSÓN VESZIK MEG TŐLED
ELHISZED HOGY SEMMI BAJ
KIHASZNÁLNAK, TOVÁBBLÖKNEK

HOL VAN AKI BÍZTAT ENGEM?
HOL VAN KI LELKET ÖNT BELÉM?
HOL VAN KI SEGÍT RAJTAM?
HOL VAN KI KEZET NYÚJT FELÉM?
HOL VAN AKI BÍZTAT ENGEM?
HOL VAN KI LELKET ÖNT BELÉM?
HOL VAN KI SEGÍT RAJTAM?
HOL VAN KI KEZET NYÚJT FELÉM?

HOL VAN AKI BÍZTAT ENGEM?
HOL VAN KI LELKET ÖNT BELÉM?
HOL VAN KI SEGÍT RAJTAM?
HOL VAN KI KEZET NYÚJT FELÉM?
HOL VAN AKI BÍZTAT ENGEM?
HOL VAN KI LELKET ÖNT BELÉM?
HOL VAN KI SEGÍT RAJTAM?
HOL VAN KI KEZET NYÚJT FELÉM?

HOL VAN AKI BÍZTAT ENGEM?
HOL VAN KI LELKET ÖNT BELÉM?
HOL VAN KI SEGÍT RAJTAM?
HOL VAN KI KEZET NYÚJT FELÉM?

HOL VAN AKI BÍZTAT ENGEM?
HOL VAN KI LELKET ÖNT BELÉM?
HOL VAN KI SEGÍT RAJTAM?
HOL VAN KI KEZET NYÚJT FELÉM?
KEZET NYÚJT FELÉM
KEZET NYÚJT FELÉM

Önismeret fenyeget
Ha lehunyom a szememet
Álmom a valóság
Lehozom a szerepet
A lényeg a szeretet
Álszent hazugság
Sebeimet vakarom
Az adagomat akarom
Csak még egy ölelést
Egyedül a peronon
Még várom a vonatom
És robogok a fény felé

Mielőtt kérsz
Ezt hallanod kell
Bárhogy félsz
Ezt az egyet még tudnod kell

Rángat a szél de tartom magam még
Nem változom!
Hamis a holnap és mindegy mit ígér
Én nem alkuszom!
Felkel a Nap de marad a vaksötét
Nem nem, te nem láthatod!
Azt amit már régen látok én
Hogy változik az idő
És hogy változik tér
De nem változok én

Elakad az akarat
De döntöm a falakat
Így tett lesz minden szó
Minden igény validált
Égbe szórom az imát
Várom a megváltót
Járatlan utakon
Rendre kutatom
Az álmaim értelmét
Egyedül a vagonon
Belövöm az adagom
És repülök a fény felé

Mielőtt kérsz
Ezt hallanod kell
Bárhogy félsz
Ezt az egyet még tudnod kell

Rángat a szél de tartom magam még
Nem változom!
Hamis a holnap és mindegy mit ígér
Én nem alkuszom!
Felkel a Nap de marad a vaksötét
Nem nem, te nem láthatod!
Azt amit már régen látok én

Rángat a szél de tartom magam még
Nem változom!
Hamis a holnap és mindegy mit ígér
Én nem alkuszom!
Felkel a Nap de marad a vaksötét
Nem nem, te nem láthatod!
Azt amit már régen látok én

Rángat a szél de tartom magam még
Nem változom!
Hamis a holnap és mindegy mit ígér
Én nem alkuszom!
Felkel a Nap de marad a vaksötét
Nem nem, te nem láthatod!
Azt amit már régen látok én

Mondd, mit jelent ez a képzet
Hogy minden álmot a végzet sző
Hogy minden út egy pontba tart
Választásra kínált
Ezernyi valóság
A szereped mégis rég rád osztották

Név nélkül, árnyak közt
Hajlongva örvend a nép
Kevéssel beéri az, kit a balsors tép
Mit ér a múlt ha nincsen jövőkép?

Mondd, mit jelenthet a kétely
Hogy minden szépet a métely rág
Üres az út amin jársz, és végül a semmibe vész
Megvételre kínált
Olcsó valóság
Az hiszi el aki többet ígér majd rá

Végül majd megtörten
Sírok közt hajlong a nép
Igába hajtja fejét, de nem érti miért

Ezért kérdezned kell,
Fogadd el ha szól hozzád
Az arcok mögé rejtett igazság
Ahány élet, annyi baj
Van hogy nem is képzelnéd
Ember légy ha megnyílnak feléd

Mindig kérdezned kell
Amíg nem szól hozzád
Az arcok mögé rejtett valóság
Ahány élet, annyi sors
De végül bárhogy tép a szél
Ember közt is ember legyél

Szólj, ha elég már, hangod hallja az ég
Szólj, mire vársz még, hidd el túl nagy a tét
Miért élsz?
Kit vádolsz?
Miért félsz?
Válassz amíg teheted, soha ne feledd:
Nincs ki helyetted él!

Ezért kérdezned kell,
Fogadd el ha szól hozzád
Az arcok mögé rejtett igazság
Ahány élet, annyi baj
Van hogy nem is képzelnéd
Ember légy ha megnyílnak feléd

Mindig kérdezned kell
Amíg nem szól hozzád
Az arcok mögé rejtett valóság
Ahány élet, annyi sors
De végül bárhogy tép a szél
Ember közt is ember legyél

Ezért kérdezned kell,
Fogadd el ha szól hozzád
Az arcok mögé rejtett igazság
Ahány élet, annyi baj
Van hogy nem is képzelnéd
Ember légy ha megnyílnak feléd

Mindig kérdezned kell
Amíg nem szól hozzád
Az arcok mögé rejtett valóság
Ahány élet, annyi sors
De végül bárhogy tép a szél
Ember közt is ember legyél

Egyedül voltam, mégsem féltem én,
Csak élveztem mit az élet nyújt felém,
És nem volt más.
Hányszor kértem az ég bocsánatát!
Nem került el fájdalom, se baj,
De a kéj utáni vágy még mindig hajt,
Az éhség tép.
Magányom lassan egy jó baráttá vált,
De mégis nehéz!

Égbe szórt imák, elhagytál rég, néma az égbolt,
Tékozolt idő várni rád.
Nyárra jön ősz és tél, a nappalra éj, én mégis remélem
Egyszer majd odaér hozzád az égbe sírt imám.

Átvirrasztott éjszakákon át
Üvöltve tűrtem a lélek jajszavát,
Nem volt fény.
Hányszor kértem az ég ígéretét!
Újra úton, a homok pereg tovább,
Magamba szívom az élet illatát,
Ez így volt szép.
Névtelen áradat sodor magával, nézd, a szívem nehéz.

Égbe szórt imák, elhagytál rég, néma az égbolt,
Tékozolt idő várni rád.
Nyárra jön ősz és tél, a nappalra éj, én mégis remélem
Egyszer majd odaér hozzád az égbe sírt imám.

Égbe szórt imák, elhagytál rég, néma az égbolt,
Tékozolt idő várni rád.
Nyárra jön ősz és tél, a nappalra éj, én mégis remélem
Egyszer majd odaér hozzád az égbe sírt imám.

Égbe szórt imák, elhagytál rég, néma az égbolt,
Tékozolt idő várni rád.
Nyárra jön ősz és tél, a nappalra éj, én mégis remélem
Egyszer majd odaér hozzád az égbe sírt imám.

Lent a mélyben a sötétség vár,
Felettem ordít az ég
A lélek mégis lángokban áll:
Tűz és szenvedély!
Bármi volt én talpra álltam
Megmaradni nehéz kenyér
De végül választottam:
Meghalnék az életért!

Újraírom a vég történetét
Az akarat, látod, mindig célba ér a végén

Minden nap és minden éjjel
Minden sarkon a végzet vár
Átvirrasztom az élet alkonyát
Minden tettem, minden álmom
A körforgásban olvad szét
Végül majd minden összeér
És a főnix visszatér

Egymagam a világ ellen
Készen állok, bármi is vár
Mit ér a test ha gyenge a szellem
Ha a félelem diktál
Itt állok a semmi szélén
A szívem rég nem remél
De végül választottam:
Meghalnék a holnapért!

Nevetve várom az ég ítéletét
A főhős, látod, mindig célba ér a végén

Minden nap és minden éjjel
Minden sarkon a végzet vár
Átvirrasztom az élet alkonyát
Minden tettem, minden álmom
A körforgásban olvad szét
Végül majd minden összeér
És a főnix visszatér

Óóó, mozgásban minden
A mennyeknek fénye múltba vész
Óóó, emelkedj fel
Senki és semmi nem téphet szét
Üdvösség, kárhozat, mind ködbe vész
Semmi és senki nem téphet szét!

Minden nap és minden éjjel
Minden sarkon a végzet vár
Átvirrasztom az élet alkonyát
Minden tettem, minden álmom
A körforgásban olvad szét
Végül majd minden összeér
És a főnix visszatér

Minden nap és minden éjjel
Minden sarkon a végzet vár
Átvirrasztom az élet alkonyát
Minden tettem, minden álmom
A körforgásban olvad szét
Végül majd minden összeér
És a főnix visszatér

Van hogy rémít az egyedüllét
Néha mégis jó ez így
Magukba húznak a gondolatok
És az elmém csendje gyógyít
Vad folyóként rohan a világ
Érezni már nincs idő
Megállnék végre de nem fog a fék
Üvöltéssel telik meg a tüdő

Legyen elég!
Kapaszkodnom kell,
Mielőtt újra feltámad a szél

Nem kell hogy szánj mégis hallgass néha meg
Vigasztalj ha elsiratnám hasztalan életem
Nem kell hogy más légy mint egy jó barát
Ki felsegít ha térdre ránt a szél
Itt a világ peremén

Mennyit sírtunk hogy szar ez az egész
De végül úgyis győz az ész
Sárba ittunk minden gondolatot
Majd ünnepeltük hogy minden szép
Itt hagyott minket a kerge világ
És most futunk utána, de így a jó
Mert ha más nem is, legalább volt pár év
Ami minden szempontból rendhagyó

Sosem elég!
Kapaszkodnunk kell,
Készen állni ha feltámad a szél

Nem kell hogy szánj mégis hallgass néha meg
Vigasztalj ha elsiratnám hasztalan életem
Nem kell hogy más légy mint egy jó barát
Ki felsegít ha térdre ránt a szél
Itt a világ peremén

Nem kell hogy szánj mégis hallgass néha meg
Vigasztalj ha elsiratnám hasztalan életem
Nem kell hogy más légy mint egy jó barát
Ki felsegít ha térdre ránt a szél

Nem kell hogy szánj mégis hallgass néha meg
Vigasztalj ha elsiratnám hasztalan életem
Nem kell hogy más légy mint egy jó barát
Ki felsegít ha térdre ránt a szél
Itt a világ peremén

Látod, még egy éj
Amikor álmatlanul
Fekszem az ágyon
A tegnap kísért még,
Én vigasztalan
A holnapba vágyom
Mondd, mit tegyek még?
Adjam e létem a sors markába
Ítéljen meg
A mindent elpusztító idő

Minden nap, minden éj
Minden tiltott szenvedély
Az összes rossz, és persze jó
Csakis benned él

Azt mondjátok: azt élet szép
De hova érek a végén?
Égi fény vagy végítélet vár?
Küzdeni, hajtani miért nem elég?
Benne a szív és mégsem jó
Mennyit ér a szándék,
A félve kimondott szó

Biztos jobb lesz még
Csak legyek türelmes,
Hiszem, ha látom
Inkább mozdulnék
Sorsom a kezembe veszem barátom
Nincs mi megállít
Robban a szív és üvölt a lélek
Nem téphet szét
A mindent elpusztító idő

Minden perc, minden év
Minden amit szerettél
Barát és az ellenség
Csakis benned él

Azt mondjátok: azt élet szép
De hova érek a végén?
Égi fény vagy végítélet vár?
Küzdeni, hajtani miért nem elég?
Benne a szív és mégsem jó
Mennyit ér a szándék,
A félve kimondott szó

Azt mondjátok: azt élet szép
De hova érek a végén?
Égi fény vagy végítélet vár?
Küzdeni, hajtani miért nem elég?
Benne a szív és mégsem jó
Mennyit ér a szándék,
A félve kimondott szó

Azt mondjátok: azt élet szép
De hova érek a végén?
Égi fény vagy végítélet vár?
Küzdeni, hajtani miért nem elég?
Benne a szív és mégsem jó
Mennyit ér a szándék,
A félve kimondott szó

Rég még egy volt a szív
Testben és lélekben egy volt nép
De jaj! Rontott ránk szükség
És farkassá vedlett az új nemzedék

Testvér a testvérnek ontotta vérét
Sérelemért sír volt bér
Ítélni hívtuk az ég istenét
Reszketve vártunk míg véget nem ér

A harc, a ránk mért büntetés
Szégyen és üldöztetés
Lelkünkből harsan a dal
Népünk élni akar

Lásd, van még idő
Oszlik az éj és egy új korszak jő
Ne félj, vérből és könnyekből
Új holnap épül, egy méltó jövő

Ünnep lesz még egyszer, elhal a jajszó
Testvér a testvérnek fogja kezét
Felnő a nemzet és egy lesz a bajban
Mosollyal álomra hajtja fejét

A harc, mely lassan véget ér
Többé nem kísért
Lelkünkből harsan a dal
Egy új diadal

Nézz ránk nagy világ
Kárpátoknak népe áll most eléd
Az ősi vér, halld meg hát szavát
Emelt fő és büszke szív
Rabláncot többé már nem mérhetsz ránk
Milliók bírják századok óta már
Az égnek áldását

Nézz ránk nagy világ
Kárpátoknak népe áll most eléd
Az ősi vér, halld meg hát szavát
Emelt fő és büszke szív
Milliók bírják századok óta már
Az égnek áldását

A harc, mely lassan véget ér
Többé nem kísért
Lelkünkből harsan a dal
Egy új diadal

Nézz ránk nagy világ
Kárpátoknak népe áll most eléd
Az ősi vér, halld meg hát szavát
Emelt fő és büszke szív
Rabláncot többé már nem mérhetsz ránk
Milliók bírják századok óta már
Az égnek áldását

Még egy sóhaj, a világ megáll
Az égbolt a földdel összeér
Arcomon érzem a szél hidegét
A holnap többé semmit nem ígér

Végül kattan a zár
És elvész mit őriztem rég

Magába zár ez az útvesztő
Üvöltenék, de senki nem segít
Harcolnom kéne de időm kevés
Ő vagyok én, nincsen menekvés

Múlnak az évek, én álmodom
Hogy egyszer majd eljön a vég
Amikor az néz vissza rám
Aki lenni szeretnék
És a múltam végre mélyre temetném

Végül majd lehull a lánc
És újra én leszek én

Magába zár ez az útvesztő
Üvöltenék, de senki nem segít
Harcolnom kéne de időm kevés
Ő vagyok én, nincsen menekvés

Várj még, adj időt, adj esélyt
Kijutok egyszer még, és újra én leszek én

Magába zár ez az útvesztő
Üvöltenék, de senki nem segít
Harcolnom kéne de időm kevés
Ő vagyok én, nincsen menekvés

Szívedet a harag fagyasztotta szét
Arcodon barázdát vájt könnyeidből élek
Elméd sötét titkai táplálnak rég
Tested börtönében kettő már a lélek

Itt már nincsen isten vagy épp semmit sem lát
Mikor a szellem elhagyja a testnek templomát

Lelked lelkemmé vált – tested a testem
Nincs már ki ítéletet mondhat felettem
Hiába a küzdelem – csak bábu vagy, nem ember
Véredet ontom saját véremmel

Kiöltem belőled minden érzést
Nincs több érzelem, ami irányíthat téged
Miért küzdesz még ellenem, ez a kérdés
Hisz én voltam a kezdet és én leszek vég

Hollók hada száll majd a fejünk fölött
Míg táncolunk az ördöggel Menny s Pokol között

Lelked lelkemmé vált – tested a testem
Nincs már ki ítéletet mondhat felettem
Hiába a küzdelem – csak bábu vagy, nem ember
Véredet ontom saját véremmel

Leszáll az éj és éjfélt üt az óra
Kondul a harang ahogy a homály testet ölt
Rémálmaink így válnak valóra
Közös utunk véget ér és elfed majd a föld

Egy utolsó szívdobbanás és semmi se fáj
Két karjával átölel a szomorú halál

Lelked lelkemmé vált – tested a testem
Nincs már ki ítéletet mondhat felettem
Hiába a küzdelem – csak bábu vagy, nem ember
Véredet ontom saját véremmel

Lelked lelkemmé vált – tested a testem
Nincs már ki ítéletet mondhat felettem
Hiába a küzdelem – csak bábu vagy, nem ember
Véredet ontom saját véremmel