Hívnak a csillagok, ha az égbolt felragyog
Millió szempár néz és én is csak egy vagyok
Másra már rég nem vágyom, csak szállni az ég felé
Elhagyni az álmok légterét

Hat, öt, négy
A hajtómű robbanásra kész

ref:
Téged hív, hát halld szavát és menj, ha menned kell
Rég nem tarthat féken a messzi határ, ha a cél a végtelen
Hidd el, hogy vár még ezer világ és mindet látnod kell
Még sok csoda vár, annyi szépséges táj, te ezért létezel

Messze már az ismert égbolt, idegen minden csillagkép
Nem tudom, hová tartok, meg nem állok semmiképp

Látomás minden álom, csábít az üres tér
Végül a vándor hazaér

Három, kettő, egy
A végső üzenet a csillagokba megy

ref:
Téged hív, hát halld szavát és menj, ha menned kell
Rég nem tarthat féken a messzi határ, ha a cél a végtelen
Hidd el, hogy vár még ezer világ és mindet látnod kell
Még sok csoda vár, annyi szépséges táj, te ezért létezel

Hallom még a szélben zúgni a régmúlt dallamát
Táncra kél a sötét és a fény
Újraélek minden éjjel minden hős csatát
Kardok villantak s elhullott mind, ki ellenállt

Igaz még a szó, amit az Ősök hagytak ránk
A bölcs nem fél, tanít, amíg él
Amikor ajkán végül elhal majd a megfáradt mosoly
Úgy omlik porrá, hogy tudja: már nem lehet fogoly

A sírból hozzám szól
Reszket a szív – engem kér –
Miközben így dalol

ref:
Bárhol jársz, arcod tartsd felém
Figyelj rám, hogy meghalld az Ősök Énekét
Ha vétkeznél, bűnöd tárd elém
Óvó karom veled marad és vezet, amíg élsz

Azóta is minden éjjel szólni hallom őt
Távolba vész a sötét és a fény
Vállnak vetve élek újra minden hős csatát
Népem a kard, földre omlik majd mind, ki ellenáll

Múltunk hozzánk szól
Sóhajt a szív – minket kér –
Egy szárny fölénk hajol

ref:
Bárhol jársz, arcod tartsd felém
Figyelj rám, hogy meghalld az Ősök Énekét
Ha vétkeznél, bűnöd tárd elém
Óvó karom veled marad és vezet, amíg élsz
Bárhol jársz, arcod tartsd felém
Ha vétkeznél, bűnöd tárd elém

Meddig tart a film, mikor és hol van a vége
A végzet miért veti ránk magát úgy, mint az ellenségre
A zárszó mindig ugyanaz:
Lent a földön az eget imádják, mégsem láthatják

Néha gondold át
Mi az mit hátrahagysz, és mi várhat még rád

ref:
Harcolj ma még, és ha megfáradnál, nézz az ég felé
Pihenj és várd ki a végét
Ha túl sok a zaj, a mindenséget átszövő zűrzavar
Meg ne állj, míg a föld el nem takar

Álmodozni kár, a holnap végül úgyis mást hoz
Pár földi év túl kevés még a lázadáshoz
Mondd, mit remélsz:
Mi fogad majd, ha feltárul az ég, ha egyszer révbe érsz

Néha gondolj rá
Mennyit ér perc és mennyi vár még rád

ref:
Harcolj ma még, és ha megfáradnál, nézz az ég felé
Pihenj és várd ki a végét
Ha túl sok a zaj, a mindenséget átszövő zűrzavar
Meg ne állj, míg a föld el nem takar

Messzire futottam a városok zajától, átkeltem ős, öreg, jéghideg falakon
S most végre először felnézek az égre, és sóhajtok egyet mélyen, szabadon

Tudod, az elszántság, ha mersz, néha fél siker
Mondd, mi értelme némán állni, amikor lépni kell?
Vajon mennyit érsz, hogy ha élni félsz?
Megérdemelt jussod helyett folyton csak remélsz

Mondd, mit érnek az álmok, ha mind álom marad?
Hová tart a szerelvény, ha rossz sínen halad?
Lépteid mit érnek, ha nyomod sem marad?
És mire észbe kapnál, már az életed elszaladt

ref:
Van, aki legyint: így a jó. Van, aki örök lázadó
Van, aki éppen csak, hogy él, legbelül már nem remél
Létezik olyan, ki meg nem áll, Más még mindig egy jelre vár
Van, akit láncok kötnek még, van, aki már szabad, mint a szél

Átkeltünk rengeteg háborgó tengeren
Mindegy, hogy mi volt a cél
A hajót a szél, a szívünket tűz vitte
Messze az otthon rég

Volt, hogy a sors tépett, üldöztek rémképek
Mégis csak élünk, lásd
Mert erős a lélek, meg soha nem törik
Bármilyen úton jár

A holdnak fénye útra hív
Nem kell a holnaptól félned, ha erős a szív

ref:
Álmodj még, száz hajnal vár
Lásd, amit más már oly rég nem lát
Láncod tépd el még
Minden új hajnal tiéd

Szült az önérdek szégyent és béklyókat
Vértől volt vörös az ég
Harcoltunk felhők közt, földön és víz alatt
Kopott az emberség

Mégis csak itt maradt velünk egy gondolat
Térjünk észre már
Ha elhullunk, akkor is jövőnk a tét
Áldozatért kiált

Ha fázol, a mindenség átkarol
Nem kell a múltadtól félned, ha föléd hajol

ref:
Álmodj még, száz hajnal vár
Lásd, amit más már oly rég nem lát
Láncod tépd el még
Minden új hajnal tiéd
Hidd el, hogy vár még ezer világ és mindet látnod kell
Még sok csoda vár, annyi szépséges táj, te ezért létezel

Őrtüzek égnek, bárhova nézek, lángokban az ég
Robban a töltet, szórja a földet, forr az érben a vér
Megsüllyedt városok torz képek csupán
Áldozatként nyúlnak el a holnap oltárán

Fegyverbe! Szükség van itt rád!
Csak harcolj és tartsd a szád

ref:
Mennyit ér a szép jövő, hogy ha fény nem járja át
Emberkéz hantolja el az élet lábnyomát
Szürke vér, füstbe fojtott nemzedék
Változnod nem késő még!
Mennyit ér!

Ébred az ember, felállni nem mer, mindig harcra kész
Fegyver a kézbe, vedd már észre, te vagy az ellenség
Megcsonkolt életek, rossz álmok csupán
Megtiportak, feláldoztak a tegnap oltárán

Ne add fel, szükség van még rád
Ha elég volt, hát nyisd ki a szád!

ref:
Mennyit ér a szép jövő, hogy ha fény nem járja át
Emberkéz hantolja el az élet lábnyomát
Szürke vér, füstbe fojtott nemzedék
Változnod nem késő még!
Mennyit ér!
Hidd el, hogy vár még ezer világ és mindet látnod kell
Még sok csoda vár, annyi szépséges táj, te ezért létezel

Nincs más, csak szürke fény
Rég megfakult térkép a múlt
A szívem még vár, a test már útra kész
Egy lépés a vég

Már nem vársz rég, üres szó a lét
De két szemedben látom magam még

ref:
Nincs több időm, most búcsúzom, mert vár egy más világ
Még egy út, egy fényben úszó végső látomás
Még egy álom, de felébredni nem lesz már erőm
Nincs már időm

Oly sok éven át kértem az ég irgalmát
Nem értettem, miért fáj
Hogy miért fáj a szó, tűrni miért ily nehéz
Ha felém lendül a kéz

Már nem szorít a múlt, és az emlékeken túl
Majd a vihar lassan végre elvonul

ref:
Nincs több időm, most búcsúzom, mert vár egy más világ
Még egy út, egy fényben úszó végső látomás
Még egy álom, de felébredni nem lesz már erőm
Nincs már időm
Hidd el, hogy vár még ezer világ és mindet látnod kell
Még sok csoda vár, annyi szépséges táj, te ezért létezel

Fekete nappalok, vérázott éjszakák
A világ romjain a szél, mint őrült vágtat át
Már elhiszem, hogy ez volt mindenem
És az élet rémálom csupán

Van még remény
De hinni itt már rég nem elég
Tenni kell!

ref:
Régvolt idők, tudom, mennem kéne
Mindig csak tovább, amíg élek
Talán még vár reám egy újabb otthon
Egy végső menedék
Ha lángba borul majd felettem az ég

Izzó alkonyok várnak, ha a nap leszáll
És én csak rohanok szüntelen az éj sötétjén át
Még nem tudom, hogy meddig tart ezt a borzalom
A világ még hányszor verhet át

Mégis élni kell
A hajnal majd égig emel
Nem felejtem el!

ref:
Régvolt idők, tudom, mennem kéne
Mindig csak tovább, amíg élek
Talán még vár reám egy újabb otthon
Egy végső menedék
Ha lángba borul majd felettem az ég
Hidd el, hogy vár még ezer világ és mindet látnod kell
Még sok csoda vár, annyi szépséges táj, te ezért létezel

Nem is volt túl rég, hogy este ő mondott mesét
Míg elnyomott az álom, én fogtam két kezét
Annyi év után, most jó gondolni rá
Emlékszem még, így szólt:

Légy bátor és erős, legyen mindig tiszta a szív
Még oly sok emlék vár, és én ott leszek, majd ha hívsz

ref:
Eljött végre az én időm
Soha nem volt ez más, mint egy álom
Te végig elkísérsz
Mindegy, hogy mit hoz az út, az emléked véd!

Azt mondtad az élet csak ilyen: egyszer fent és egyszer lent
Mindegy hogy mit állít, a legszentebb se szent
Minden mondatod rám jussomként hagyod
Én kérdezek, te így szólsz:

Légy választásra kész, igaz társ egy másik oldalán
Légy mindig példakép, ha egy gyermek néz fel rád

ref:
Eljött végre az én időm
Soha nem volt ez más, mint egy álom
Te végig elkísérsz
Mindegy, hogy mit hoz az út, az emléked véd!

Most minden oly nehéz, a választ nem találom
Mégis van hova megtérnem még, és újra megpróbálom!

ref:
Eljött végre az én időm
Soha nem volt ez más, mint egy álom
Te végig elkísérsz
Mindegy, hogy mit hoz az út, az emléked véd!
Hidd el, hogy vár még ezer világ és mindet látnod kell
Még sok csoda vár, annyi szépséges táj, te ezért létezel